Télen virágzó bangiták

Az alábbi fajok télen borulnak virágba, ezért, ha télen fel szeretnél vidulni a virágok látványától és virágillatra vágysz, ültess bangitákat!

A loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó bangita (Viburnum) nemzetséghez kb. 150 örökzöld és lombhullató faj tartozik. Zömmel bokrok vagy kisebb méretű fák. Az északi régióktól egészen Malajziáig és Dél Amerikáig elterjedtek. A taxonómusok (rendszertannal foglalkozó szakemberek) újabban a bangita nemzetséget a bodza (Sambucus) nemzetséggel együtt a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családba sorolják. Magyarországon honos fajai: kányabangita (V. opulus),  ostorménfa (V. lantana), mindkettőt kertekbe is ültetik. Egyéb dísznövényként használt bangiták: labdarózsa (V. opulus ‘Roseum’), prágai bangita (V. x pragense), redős levelű bangita (V. plicatum), ráncoslevelű bangia (V. rhytiduphyllum)

Kikeleti bangita

Viburnum bodnantense  1933 táján a V. farreri és V. grandiflorum keresztezésével állították elő (Bodnant Garden, Tal-y-Cafn, Észak-Wales).  1933-ban Edinbourgh-ban állította elő Charles Lamont, a Királyi botanikuskert helyettes vezetője. A hibridet először sikertelennek tekintették, mert nem mutatkozott kiugró különbség a szülőkhöz viszonyítva. A Szülők újbóli keresztezése Észak-Walesben azonban már meghozta a sikert. Ezek a cserjék hidegebb éghajlaton késő téltől tavaszig csupasz ágakon virágoznak, míg enyhébb teleken már késő ősszel elkezdhetik a virágzást, és akár tavaszig folytathatják.

A legnépszerűbb fajta a ‘Dawn’, amely illatos, rózsaszínes virágokat hoz.

Az egyik legszebb téli díszt adó nagy termetű díszcserje. Magassága 2-3 méter. Lándzsás vagy tojásdad alakú fogazott szélű levelein az erek mélyen a levéllemezbe süllyedtek. A kora tavasszal megjelenő bronzos színezetű levelek később sötétzöldre, ősszel pedig burgundi vörösre váltanak. Illatos virága bimbóban sötét rózsaszín, kinyílva világos rózsaszínű, 5-7 cm nagyságú. A fürtökben álló virágok a csupasz ágakon tél végétől kora tavaszig nyílnak, majd piros bogyói fejlődnek, amelyek őszre fekete színűvé érnek. Üde, tápdús talajt, napos vagy félárnyékos fekvést szeret. Tél végi virágzása miatt kedvelt cserje. A virágokon nagy mínuszok esetén kisebb fagykár mutatkozhat, egyéb betegségei, kártevői ritkán mutatkoznak.

Zöld háttér előtt mutat a legszebben. Szegélynek is kiváló. Jól mutat tiszafa előterében. Sétaút mentén illata is érvényesül. Térhatárolónak, sövénynek is kedvelt.  Olyan helyre ültessük, ahol illatos virágai jól érvényesülnek. Kerüljük a fagyzugokat. A levágott gallyakon a virágok sokáig díszlenek. Ezért szobánkat is díszíti. Ha gyengén virágzik, segíthet egy kiegyensúlyozott, káliumban gazdag műtrágya. Virágzás után (kora tavasszal) ajánlott metszeni, hogy megújítsd az ágrendszert és serkentsd az új hajtásokat.

A virágokat a téli fagyoktól úgy védheted meg, ha védett helyre ülteted őket, közepesen nedves, jól vízelvezető talajba, napos vagy félárnyékos helyre.

Rózsás bangita – Viburnum farreri

1914-ben a kínai Siho faluban Reginald Farre (1880 – 1920) utazó és növénygyűjtő fedezte fel, aki ázsiában gyűjtött növényeinek többségét szülőfalujában Clapham, North Yorkshire ültette el.  Az itt begyűjtött magvaról szaporították el.Továbbszaporításuk során Skóciában megjelent egy kompakt, törpe változata, V. farreri Nanum, amelyet kiskertekbe, sziklakertbe ajánlanak.

3 méter magas, kompakt cserje, sűrűn elágazó, ágrendszere vörösesbarna. Az elegáns rózsás bangita A párta bimbóban rózsaszín, kinyílva fehér, a virágok illatosak, szintén tél végétől kora tavaszig virágoznak a mi klímánkon.  Termést túl meleg klímán nem érlel, egyébként rendkívül mutatós vörös színű bogyói fejlődnek. A fiatal levelek bronzos színezetűek, ősszel pedig bronzvörösre színeződnek. Jó vízgazdálkodású talajba, napra, félárnyékba való, hajtásdugvánnyal szaporítható június-augusztusban. Ellenálló, nem igényel különösebb gondozást.

Rózsás bangita

Nagyvirágú bangita – Viburnum grandiflorum

Száraz, hűvös klímán érzi jól magát a 2 méter magas januártól márciusig virágzó nagyvirágú bangita. A Saint Andrew Botanical Garden az év fájának választotta 2013-ban. Ázsia magas hegyvidéki területeiről származik, 2800-4300 m, Xizang Bhutan, India (Sikkim), Kasmír, Nepál, Pakisztán. Felfelé törekvő, 3 méterre növő cserje vagy bokorfa. Az előző évi hajtásokon fejlődő virágok szintén tél végén nyílnak nálunk.

Virágai hasonlítanak a közismertebb V. farreri virágaihoz, de amint a grandiflorum fajnév is utal rá, ezek nagyobbak,  a levelek fonákja és a virágzat szőrösebb, valamint a virágai érzékenyebbek a fagyokra. Ahogy a virág kinyílik, a párta rózsás árnyalata fokozatosan kifehéredik. Nedves talajban, napos vagy félárnyékos helyen fejlődik.

Nagyvirágú bangita

Egyik fajtája az 1950-ben Nepálban begyűjtött V. grandiflorum ‘Snow White’, virágai rózsaszín bimbóiból hófehér virágok fejlődnek. Talajban nem válogat, mésztűrő. Hajtásdugvánnyal szaporítható.

Egy a bejárat közelében, kerti út mentén, pázsit szegélyként elhelyezett szoliter bangita a kert fókuszpontjává válhat, különösen a hideg hónapokban, amikor a legtöbb növény kopár.

A télen virágzó bangita mellé érdemes olyan növényeket ültetni, amelyek kontrasztot adnak vagy kiegészítik a látványt. Az örökzöldek úgymint babérmeggy (Prunus laurocerasus);  Tiszafa (Taxus baccata); boróka (Juniperus spp.), szép hátteret adnak. Társíthatod télen/koratavasszal virágzó növényekkel: Téli jázmin (Jasminum nudiflorum) – sárga virágai remek kontrasztot adnak. A hunyor (Helleborus sp.) a bangiták árnyékában is jól érzi magát. A téltemető (Eranthis hyemalis) kis sárga virágai vidámságot hoznak. A fehér hóvirág (Galanthus) szépen illik a bangita rózsaszínes-fehér virágai mellé. A télen termésdíszes cserjék textúrát és színt adnak télen is, kiemelik a bangita virágainak szépségét: A madárbirs (Cotoneaster spp.) piros bogyói, a tűztövis (Pyracantha spp.) szintén piros, narancs vagy sárga bogyóiremekül mutatnak a bangiták társaságában.

A Viburnum farreri vagy V. grandiflorum kisebb helyekre is ideális.